Egy ember bet�rt a borb�lyhoz, hogy szok�s�hoz h�ven lev�gassa a haj�t �s megigaz�tassa a szak�ll�t. R�gt�n az elej�n sz�ba is elegyedtek, besz�lgettek err�l is, arr�l is.

Hirtelen sz�ba ker�lt Isten. A borb�ly �gy sz�lt:

-"N�zze uram, �n nem hiszem el, ahogyan azt �n �ll�tja, hogy Isten l�tezik."

      -"Mi�rt mondja ezt?"-k�rdezi a vend�g.

      -"Nos, h�t ez nagyon egyszer�. Csak l�pjen ki az utc�ra �s m�ris r��bredhet arra, hogy Isten nem l�tezik. Mondja csak, ha Isten l�tezne, lenne ennyi beteg ember? Lenn�nek b�ntalmazott gyerekek? Ha Isten l�tezne, nem lenne szenved�s, sem f�jdfalom. Nem hiszem, hogy egy Isten megengedn� mindezeket."           A vend�g elgondolkodott, de nem akart v�laszolni, mert tudta csak vita kerekedne bel�le. A borb�ly k�zben befejezte a munk�t �s a f�rfi t�vozott az �zletb�l. Amint kil�pett az utc�ra, megl�tott egy f�rfit hossz� hajjal �s nagy szak�llal. (az alak nagyon elhanyagolt volt, olyan, aki r�g nem j�rt borb�ly �zlet k�zel�ben).

Ekkor a f�rfi hirtelen megfordult �s visszament a borb�lyhoz, majd �gy sz�lt:

     -"Tudja mit? Borb�lyok nem l�teznek!"

     -"Hogyhogy nem l�teznek?"-k�rdezi a borb�ly meglepetten. "N�zze csak, itt �llok maga el�tt �s borb�ly vagyok."

      -"Nem!"- v�gta r� a f�rfi. "Nem l�teznek, hiszen ha lenn�nek, akkor nem lenn�nek emberek csapzott hajjal �s �polatlan szak�llal, mint az a f�rfi aki ott s�t�l az utc�n."

      - "Jajj, h�t a borb�lyok l�teznek, csak vannak, akik nem t�rnek be hozz�juk."

        - "Pontosan!"- er�s�t r� a f�rfi. "Pontosan ez a l�nyeg! Isten igenis l�tezik, csakhogy az emberek nem mennek Hozz� �s nem keresik �t, ez�rt van olyan sok f�jdalom �s szenved�s a vil�gon. "